Történet |
Landler Jenő |
|
---|---|
![]() |
Landler Jenő a magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyisége, 1918-ban a Nemzeti Tanács tagja, majd a Tanácsköztársaság alatt belügyi, kereskedelmi, vasúti és hajózási népbiztos. A megalakuló Forradalmi Kormányzótanács tagja. Landler Jenő és Bőhm Vilmos nevéhez fűződik a hadsereg újjászervezése, amelynek létszáma 55 ezerről kb. 200 ezerre nőtt, pedig nem soroztak, hanem önkénteseket toboroztak. A megalakuló 3. hadtest főparancsnokaként az északi hadjárat egyik irányítója, majd az magyar Vörös Hadsereg főparancsnoka. A Tanácsköztársaság bukása után bécsi emigrációba vonul, majd az illegális kommunista párt egyik fő szervezője 1928-ban bekövetkező haláláig. Nagyjából ennyit lehet megtudni Landler Jenőről a lexikonokból. |
Akkor sokan becsülték és tisztelték. Kun Béla, akivel az emigrációban igen eltérő nézeteket vallottak, a következöket írta róla halálakor: "Csak az politikai vezér- forradalmi politikus még éppenséggel csak az -, aki tömegeket tud vezetni. Lehet valaki, az összes politikai tudományoknak nem csak tudós doktora, hanem még tudósabb professzora is- akár az egyedüli tudományos politikáé: a marxizmusé is-, mégsem politikai vezér, ha nem bírta leereszteni gyökereit mélyen a tömegekbe, ha nem tudja a tömegeket vezetni." 1950 őszén vette fel az átmenetileg "névtelen" gimnázium a kor nagy emberének számító Landler Jenő nevét, amelyet sokáig büszkén viselt az iskola. A hatvanas években elindult közösségi nevelési kísérlethez különösen illett ez a név. Majd a hetvenes években már egyre többször ragasztották rá a "vörös Landler" jelzőt. A nyolcvanas évek végi politikai-társadalmi változások levegője miatt egyre jobban felerősödött a névváltoztatás igénye az iskolán belül és az iskolán kívül is. Ma már nagyon kevesen ismerik Landler Jenő nevét, kihullt a történelem rostáján, de a "Landleresek" számára ez a név jelenti az iskolát, a fiatalságot, a múltat, amely nem tagadható meg. |