Történet

Névadónk, Deák Ferenc

Deák Ferenc

Deák Ferenc politikai pályája kerek negyven esztendőt ölel fel. Ez a negyven év hazánk történelmének egyik legviharosabb négy évtizede. Reformeszmék és abszolutizmus, hivatalnokok és "hivatásos forradalmárok", szabadságharc és önkényuralom, politikai emigráció és passzív rezisztencia tarka körforgásában formálódik az új, a polgáriasult Magyarország, még ha szükségszerűen a Habsburg Birodalom keretein belül is.

Szinte csak Deák és Kossuth fejt ki folyamatos aktív politikai tevékenységet a tárgyalt időhatárok között. Azonban míg Kossuth 1849 után emigrációban csak passzív szemlélője a magyarországi eseményeknek, addig Deák itthon marad-maradhat és a hazai közélet meghatározó személyiségévé, válik az 1860-as években. Alakja már életében legendássá válik, a korabeli közvélemény a "haza bölcse" megtisztelő néven övezi.

(1803-1876)

Hogyan is indult pályája?
Középnemesi családból származott, édesanyját születésekor elveszti, apja keveset törődik vele. Idősebb testvérei egyengetik útját: Klára nővére neveli, majd Antal bátyja, Zala megye ország-gyűlési követe ajánlja maga helyett a megyei nemesség figyelmébe, mikor 1833-ban lemond megbízatásáról. Ha hihetünk a szájhagyománynak e szavakkal, jellemzi öccsét: "több ész van fejében, mint nekünk összesen".

A nyilvánvaló testvéri túlzástól eltekintve valóban elképesztő tudása, - különösen a kor köznemesi színvonalához képest. Képzett jogász, aki gyakorta fejből idézi a törvényeket. Erre igen nagy szükség is van, mert az 1830-as évek politikai pereiben ő védi Kossuthot és Wesselényit. Az 1840-es évek legelején, még ha rövid időre és a szükség miatt is, az ellenzék vezére lesz. Kossuth kiszabadulása után visszatérhet a háttérbe, hiszen nem politikus alkat. Jelentős közjogi méltóságot megyei követi megbízatásán kívül csak az első, független, felelős magyar kormányban vállal, melyben az igazságügy miniszteri posztot kapja.

1849-ig olyan személyekre van szükség, akik járatosak a napi politikában, képesek a nemzet élére állni a függetlenségi harcban. Ilyen szerepre Deák alkalmatlan. Az ő igazi terepe a traktáció és a kodifikáció. Jogalkotásra és országgyűlési érvelésre azonban hosszú ideig nem nyílik lehetőség.

Az abszolutizmus politikai rendszere azonban hosszútávon éppen a deáki alkatnak kedvez. Az Angol királynő szállodába költözik és baráti beszélgetések, tanácskozások formájában érleli az új politikát: kivárni az önkényuralom tombolásának végét, és kompromisszumot kötni a Habsburg házzal. A reformkor nagyjai közül egyedül Deák volt képes erre a csaknem két évtizedes várakozásra. Először 1861-ben nyílik lehetőség arra, hogy a közös érdekek mentén valamiféle megállapodás jöjjön létre.  Egyszerre kellett a 48-as emigráció ellenállására számítania és Schmerling nyomása elöl ügyesen kitérnie a magyar alkotmányosságra támaszkodva. Az 1861. évi második feliratában így fogalmaz:

"Az alkotmány sérthetetlen fenntartása a Sanctio Pragmaticában világosan kikötött föltétele a trónörökösödési jognak. A kettő egymással viszonyos... Felségedet, hacsak ismét absolut hatalommal uralkodni nem akar a teljhatalmú törvényhozás nem illeti...törvényeinknek semmi részét...el nem törölheti...mert azok már 1848-ban királyi megerősítéssel szentesítettek."

Határozott és világos beszéd. Egyszerre védi ki a túlzott engedékenység vádját itthon és jelöli ki a megegyezés keretét Bécs számára.

Deák Ferenc a nemzeti liberalizmus egyik kiemelkedő képviselője. Tevékenysége egyszerre szolgálta a politikai értelemben vett nemzet kialakulását és a szabadelvűség, a szólás- és sajtószabadság érvényesülését. Noha a reformkor küzdelmeit Széchenyivel, Kossuthtal, Kölcseyvel együtt vívja, alapvetően mégis magányos alkat. Egész életét alárendeli közéleti tevékenységének.
Teljes figyelmével a 19. századi értelemben vett közjó felé fordul. Mélységesen meg- és átéli Kölcsey szavainak súlyát:
"Jelszavaink valának haza és haladás".

Mit jelenthet számunkra 20. század végi emberek számára a deáki élet? Mindenekelőtt példát arra, hogy csak elmélyült szakmai tudással felvértezve érdemes közszereplést vállalni. Annak belátását, hogy elveinket következetesen és higgadtan kell képviselni. Törekednünk kell arra, hogy erőszak helyett a józanész, de ne a megalkuvás irányítsa cselekedeteinket. Végül de nem utolsósorban alázatra int Deák szelleme: nemzeti ügyet csak odaadással, a más érdek figyelem-bevételével lehet eredményesen képviselni.

Újabb négy esztendő telik el mikor napvilágot láthat programadó írása: a Húsvéti cikk.
Ebben megerősíti kompromisszum készségét, egyúttal pedig engedményeket tesz a közös ügyek tárgyában. Történelmi érdeme, hogy Ausztria königgraetzi veresége után változatlanul tartja fenn javaslatait, s ezzel lehetőség nyílik a kiegyezésre. Ennek részletei ismertek, itt elég csak azt felsorolni - persze csak vázlatosan -, hogy a következő termékeny fél évszázad folyamán milyen alkotásokat hozott létre a magyar társadalom. Új épületek egész sorát emelték: Operaház, Szépművészeti Múzeum, Vajdahunyad vára, Országház, Néprajzi Múzeum, Milleneumi Emlékmű, hazánkban épült meg az első földalatti vasút a kontinensen. De ne felejtsük el, hogy a Kiegyezés tette lehetővé az ország iparosítását-modernizálását. Mindezek ellenére Deák fő művét sok bírálat érte már korában is és a történettudomány vizsgálódásának középpontjában áll mind a mai napig. Azonban Deák Ferenc személyét nem érte kritika. Emberi és politikai tisztességét, jó szándékát, a haza iránti elkötelezettségét komoly tudós
sohasem vitatta. Személye a szerénység szimbóluma. Ferenc József az akkori legmagasabb magyar közjogi méltóságot, a miniszterelnökséget kínálta neki. Ő azonban ezt visszautasította. Maga helyett az ugyancsak "48-as", de emigrációjából visszatért Andrássy Gyula grófot ajánlotta. A közélettől visszavonult, csak az országgyűlésben vállalt képviselői megbízatást. Sokan nézték értetlenül passzivitását. Ennek a modem cincinnátusi tettnek sokféle okát véli a történettudomány.

A haza bölcse mellett a "nemzet prókátorát" is tisztelte benne a korabeli közvélemény. Ez utóbbi megállapítás tökéletesen jellemzi lelki alkatát. Ő elsősorban jogász és nem a szó eredeti értelmében vett politikus. Ráadásul azon kevesek közé tartozott, kik ennek felismerése után fel is hagytak a közvetlen politizálással.
Visszavonulásának másik oka talán az lehetett, hogy ízig-vérig reformkori személyiség. Az utolsó abból a "nagy generációból", mely az 1830-as években kezdte közszereplését. Az új, a modern Magyarország túlságosan gyors, dinamikus az ő anekdotázó kedélyes alkatának. Alakja - ebből a szempontból - Aranyéhoz áll legközelebb.
Utat mutató 1873. június 28.-án elmondott beszéde után nem vállalt nyilvános szereplést. Még három évet él visszavonultan.

Akadálymentesítés be

Deak labor kiserletek

erasmus+

ftp

Út a tudományhoz

ProgeCad - Az AutoCAD R alternatívája

ITEC

AIESEC

Ökoiskola

Periódusos rendszer