Történet

Iskola születik…

Kispest hivatalosan az 1871. június 11-én tartott közgyűlésen elszakadt az anyaközség Vecséstől, és ezer fő körüli lakossal megkezdte önálló életét. Szent Lőríncz-puszta 1873-as és Törökfalva 1874-es csatlakozása után nagyközség lett.

Kispest folyamatosan fejlődött, népessége növekedett. 1900-ban, amikor megindult a községet a fővárossal összekötő villamosvasút, a lakosság száma már közel 18 ezer fő. 1908-ban már körül-belül 30 ezren éltek itt, az ebben az évben alapított Wekerle Állami Munkástelep közel húszezer lakosával együtt.

Már 1909-ben mozgalom indult Kispest várossá alakításáért, de ezek a törekvések csak 1922-ben váltak eredményessé, amikor a belügyminisztérium jóváhagyta a képviselőtestület döntését, és Kispest rendezett tanácsú várossá vált. A lakosság nagy része az első világháború alatt a fővárosból kiszorult munkásokból és kisiparosokból állt, akik az olcsó lakbérek és a házépítési lehetőségek hatására települtek ide.

A szülők felismerték, hogy a tanult ember könnyebb munkával többet kereshet, s mivel gyermekeiknek szebb, könnyebb életet kívántak, mint amilyen nekik jutott, igyekeztek őket taníttatni. A tanulni vágyó diákok először még Kőbányára, az ottani Állami Főgimnáziumba jártak. Ez az iskola azonban nem tudott minden tanulót befogadni és a megközelítése is nehézkes volt, ezért a kispesti szülők a Vallás- és Közoktatási Minisztériumnál szorgalmazták egy helyi gimnázium építését. A megszavazott pénzkeret azonban nem volt elégséges egy új épület létrehozásához, így a gimnázium 1919 szeptemberében a Sárkány (ma Ady Endre) út és az Árpád utca sarkán egy bérelt földszintes házban kezdte meg működését.

A három osztályos (I. II. III.), 250 fős létszámú intézményben párhuzamosan két-két osztály indult, akiket három teremben kellett elhelyezni, így a tanítás váltakozva folyt két csoportban. Az iskola ekkor hivatalosan a kőbányai Tisztviselőtelepi Magyar Állami Széchenyi István Főgimnázium kihelyezett tagozataként működött.

Az akkori iskolarendszer alapján a gimnáziumok nyolc osztályból álltak. A négy elemi iskola elvégzése után a diákok vagy négyéves polgári iskolában folytatták tanulmányaikat, vagy jelentkeztek a gimnázium első osztályába. Érettségi vizsgát csak a nyolc osztály sikeres elvégzése után lehetett tenni.

Az iskola az első év végére kinőtte az épületet, ezért megfelelő elhelyezésről kellett gondoskodni.

A következő, az 1920/21-es tanévre a Kossuth téri, nemrég épült 16 tantermes polgári fiúiskola délután üresen álló osztályait vették igénybe. Ez sem volt önálló épület, de legalább minden osztálynak saját terme lehetett. Az iskola ekkor még mindig a X. kerületi gimnázium kihelyezett részlege volt, de már ebben a tanévben megalakult önálló cserkészcsapata egy lelkes kis közösség szervezésében, a csapatot Zrínyi Miklósról nevezték el. A harmadik tanév már hat osztállyal nyílt meg, változatlan körülmények között.

Ekkor kapott az iskola teljes önállóságot, és ezzel kikerült a Széchenyi Gimnázium szárnyai alól. Megalakult a diákok között mindig is legnépszerűbbnek mondható önképzőkör és a Dobó István nevét viselő ifjúsági sportkör. 1923 őszétől Deák Ferenc Főgimnázium néven működött, immár hét évfolyamon 2-2 párhuzamos osztállyal. Kispest ekkor ünnepelte alapításának 50. évfordulóját és feltételezhető, hogy ez az esemény is hozzájárulhatott a gimnázium önállóvá válásának elismeréséhez.

Az iskola élete továbbra is az addigi keretek között folyt a polgári fiúiskola épületében. A Kossuth téri iskola körülményei sem ideálisnak, sem higiénikusnak nem voltak nevezhetők. A gimnázium délután működött, 14 órától 19 óráig folyt a tanítás. Előtte a tanárok és a diákok még télen is kénytelenek voltak az utcán várakozni, míg a polgárisok elhagyták az épületet és a takarítók sebtiben kitakarítottak. Télen a tanítás már sötétben ért véget, s a wekerlei gyerekek bak-terlámpával világították meg a hazavezető utat, mivel akkor ott még nem vezették be a villanyt. Ezen áldatlan állapotok megszüntetése érdekében próbáltak saját épületet szerezni, de erre még jó néhány évig kellett várniuk. 1924/25. különleges év volt az iskola történetében: ekkor tartották az első érettségi vizsgálatot, amelyen 62 végzős tanuló közül 61 eredményesen szerepelt.

Az 1928/29. tanév elején aztán az intézet saját, bár csak ideiglenes otthont kapott.

Négy osztály és az igazgatói iroda az Üllői út 192. Szám alatt, négy osztály a Nagy Sándor utca 14. szám alatti városi bérházban talált elhelyezést. Bár a két épületben való tanítás is nehézséget jelentett, de nagy öröm volt a gyerekeknek, hogy végre kilencévi kényelmetlen "társbérlet" után áttérhettek a délelőtti tanításra.

Kispest vezetői 1931. májusában végleges megoldást találtak az iskola elhelyezésére. A város az Üllői út 218. szám alatti Teudloff-Dittrich gyárat megvásárolta, s az átalakítások után a három részből álló épületben kezdődött a Deák Ferenc Gimnázium 1932/33-as tanéve. Ezután nyugodt körülmények között folyhatott a munka, megszűnt a tanárok állandó vándorlása az egyik épületből a másikba. Így a gyerekek fölötti ellenőrzés is erősödött, feltehetően nem a tanulók legnagyobb örömére .A tanárok többsége kiváló pedagógus volt, többen tanári állásuk mellett tudományos munkával is foglalkoztak. Nem csak oktattak, de neveltek is, és gondot fordítottak arra, hogy a 8 éves tanulmányi időszak alatt megismerjék és fejlesszék a diákok tanulmányi adottságait.

A gimnázium több tanuló befogadására lett alkalmas, a diákok létszáma évről évre növekedett. Kiteljesedett az önképzőköri munka, mely a tanulók öntevékeny szerveződéseként működött tanári irányítás mellett. Ezekben az időkben honosodott meg a tanulók között a magyar ruhaviselet. Rendszeressé váltak a bemutató órák, a szemléltető eszközök között 1936-ban megjelent az oktatófilm, az intézmény saját vetítőgépet és vetítővásznat kapott. Az 1938-as tanévben a tanulói létszám az előző évi 451-es létszámról 380-ra csökkent, természetes következményeként annak, hogy a szomszédos Pestszentlőrinc is kapott gimnáziumot, ahonnan eddig nagyszámban jártak Kispestre a tanulók. Ettől a Deák Gimnázium osztályai egészségesebb létszámúakká váltak, hatvan főről negyven körülire csökkentek.

A Történelem Viharában...

Az 1938-39-es év egy új történelmi időszak kezdete. Az események felgyorsultak. A diákok novemberben a Felvidék magyar lakta területeinek visszatérését, márciusban a kárpátaljai bevonulást ünnepelték.

Már ez a tanév is, és az ezt követőek még inkább a sokasodó háborús események hatása alatt álltak. A tanítás egyelőre ugyan zavartalanul folyt, de az iskola belső élete egyre inkább tükrözte a körülötte zajló, egyre nyugtalanítóbb fejleményeket. Az ünnepélyek és megemlékezések a hazafias nevelés szolgálatában álltak. A Deák Gimnázium ezekben az években is meg tudott maradni a szellemi és erkölcsi értékek, a humanista szellem őrzőjének. Ennek bizonyságaként álljon itt egy részlet Fenyő Tibor visszaemlékezéseiből:" A kispesti Deák Ferenc Gimnázium, úgy látom ezt ma, egy oázis volt a magam és sorstársaim számára, akik annak dacára, Hogy Kispesten születtünk, akiknek szülei és nagyszülei becsületes munkával szerezték meg maguk és családjuk számára a társadalmi helyüket és otthonukat.Mindennek dacára a zsidók nem tartoztak a magyar nemzethez, bárhogy is osztoztak annak sorsában nemzedékeken keresztül.Azonban a gimnázium keretén belül, úgy a tanári kar részéről, mint osztálytársaink felől ez a hivatalos politikai álláspont talán sohasem jutott kifejezésre. Nyolc évig tanultam a kispesti gimnáziumban, az érettségire már sárga csillaggal a kabátomon jelentem meg, ennek ellenére a négy zsidó fiú közül kettőjelesen érett. Amikor közösen elmentünk Pestre fényképezkedni, - bár tilos volt villamoson utaznunk - osztálytársaim követelték és magukkal vittek. Ami ezután történt, az már az iskolán kívüli történet. Remélem, hogy az iskola tanárainak és diákjainak nem volt benne részük."

A 1943/1944-es tanév a szokásosnál két hónappal később kezdődött, és az április eleji légibombázások miatt csaknem három hónappal korábban fejeződött be. Ettől az iskolaévtől kezdve a leventeköteles tanulók hetenként leventefoglalkozásokon vettek részt.

Ezek olyan egyesületek voltak, melyekben az ifjúság 12-21 éves koráig rendszeres testgyakorlásban, azonkívül erkölcsi és szellemi képzésben részesült. Mind rendszeresebbé vált a tanulók légoltalmi kiképzések is. E tanév érettségi vizsgáját a bombázások miatt az alagsori tornateremben tartották. A háborús veszély a végzősök ballagását is elsodorta, így ez az élmény kiesett egy teljes évfolyam életéből.

1944/45-ben a front közeledtével a normális munka egyre lehetetlenebbé vált, a téli hónapokban és a tavasz jó részében a tanítás is szünetelt. Az iskolaépület a háborús sérülések miatt használhatatlanná vált, ezért 1945 májusában az oktatás a kispesti Állami Polgár Leányiskolában indult meg, a megrövidült tanév július végéig tartott. A diákok "usenyik" (tanuló) feliratú karszalagot viseltek, nehogy útban az iskola felé, vagy délután hazafelé menet elvigyék őket egy kis munkára "malenki robot"-ra, amely több évig is eltarthatott.

Másik érdekes esemény a lányok nagyszámú megjelenése volt az iskolában. Ennek oka az, hogy Kispesten nem lévén lánygimnázium, a lányok Pestre jártak, de a villamosközlekedés akadozása miatt nem tudtak bejutni, és az évhalasztás elkerülése érdekében a Deák Gimnáziumba iratkoztak. 1948/49-es tanév újra az Üllői úti épületben zajlott, majd 1949. június végén az intézet végleges elhelyezést nyert a kispesti polgári fiúiskola épületében, ahol az 1920-as években a délutáni tanításfolyt. Az új oktatási törvény kötelezővé tette a 8 osztályos általános iskolát, ezzel megszűnt a polgári iskola típusa és a gimnáziumok fokozatosan négy osztályossá váltak.

A Deák Gimnázium alsó osztályai beolvadtak az általános iskola felső osztályaiba, az 1948/49-es évfolyam hetedikes tanulói pedig a következő évben a negyedik osztályban folytatták tanulmányaikat. Ez volt az utolsó év, amikor az iskola értesítőiben Deák Ferenc nevét használhatta. 1950. tavaszán már a XIX. Ker. Állami Általános Gimnázium megnevezés található az iratokon. Deák Ferencet, akinek a nevét az iskola harminc éven át viselte, a Rákosi-korszakban megalkuvónak, Habsburg barátnak és "kizsákmányoló földesúrnak" tartották, így elkerülhetetlenné vált a név megváltoztatása.

1950-ben a "gyakorlati politikus és forradalmi tömegek politikai vezérének" Landler Jenőnek nevét vette fel az iskola. Innen már egy új korszak kezdődött...

Lányok Az Iskolában

A kispesti Deák Ferenc Gimnázium fiúiskolaként jött létre. Megalakulásától 1925-ig egyetlen lány-tanulója sem volt.

A lányok vagy csak a polgári iskolát végezték el, vagy a belső kerületek leánygimnáziumaiba jártak. Azokban a városokban, ahol nem volt leánygimnázium, (Kispest is ezek közé tartozott) lehetőség volt arra, hogy a lányok magántanulóként tanuljanak. Ötödik osztálytól kerültek át a lánypolgáriból, ahol a négy elemi után szintén négy évig tanultak. Felvételiként különbözeti vizsgát tettek magyar, latin és matematika tárgyakból. Akinek ez sikerült, az fölvételt nyert.

A magántanulók úgy jártak iskolába, mint a fiúk, ugyanúgy írtak dolgozatot és feleltek, de év végén bizottság előtt írásbeli és szóbeli vizsgán vettek részt. Nagyon kevés lány volt a gimnáziumban, 2-4 járt egy osztályba 60-70 fiú mellett. Létszámuk az iskola összes évfolyamában nem haladta meg a 20 főt.

Életük merőben eltért a mai gimnáziumba járó lányokétól. Az iskola szigorúan erkölcsös nevelést folytatott, fokozottan vigyáztak az ifjú lányok erényeire, ezért elkülönítették őket a fiúktól. Nem beszélgethettek osztálytársaikkal, a szüneteket az úgynevezett lányszobában töltötték, ahol gardedám vigyázott rájuk. Óra előtt a tanárral együtt léptek be a terembe, és a tanárral hagyták el azt, aki visszakísérte őket a lányszobába. Testnevelési órán nem lehettek együtt a fiúkkal, mivel női testnevelő tanár nem volt, a lányok felmentést kaptak e tárgyból. A tegeződés akkor még nem voltszokás, a tanárok magázták a diákokat, sőt a tanulók egymás között is magázódtak.

A gyengébb nem tagjai nagy tekintélynek és tiszteletnek örvendtek a fiúk körében. Bizony a mai fiúk tanulhatnának elődeiktől, akik rendkívül udvariasan, tisztelettel szóltak a lányokhoz.

1945-ben ugrásszerűen megnőtt a lányok aránya az iskolában, mert a szétbombázott városban lehetetlenvolt a közlekedés. Az 1946-os oktatási törvény bevezetése után megszűntek a külön fiú-, illetve lánygimnáziumok, de a lányok aránya még mindig alacsony maradt.1951-52-ben már külön fiú és lányosztály volt az iskolában, a fiúk és a lányok elkülönültek a szünetekben, külön sétáltak az udvaron. 1952-53-ban aztán a legjobb fiú- és lánytanulókat összevonták egy koedukált osztályba. A többieket szintén egy osztályba helyezték, így két vegyes csoport jött létre. Ettől kezdve minden osztály koedukált volt, s az évek során megváltozott a nemek aránya is. A mai Deák Gimnáziumban - mint általában minden gimnáziumban - nem ritka, hogy 4-5 fiú van csak egy osztályban, mint régen a lányok magántanuló korszak idején.

 

 
Akadálymentesítés be

Deak labor kiserletek

erasmus+

ftp

Út a tudományhoz

ProgeCad - Az AutoCAD R alternatívája

ITEC

AIESEC

Ökoiskola

Periódusos rendszer