Landler Jenő a magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyisége, 1918-ban a Nemzeti Tanács tagja, majd a Tanácsköztársaság alatt belügyi, kereskedelmi, vasúti és hajózási népbiztos. A megalakuló Forradalmi Kormányzótanács tagja. Landler Jenő és Bőhm Vilmos nevéhez fűződik a hadsereg újjászervezése, amelynek létszáma 55 ezerről kb. 200 ezerre nőtt, pedig nem soroztak, hanem önkénteseket toboroztak. A megalakuló 3. hadtest főparancsnokaként az északi hadjárat egyik irányítója, majd az magyar Vörös Hadsereg főparancsnoka. A Tanácsköztársaság bukása után bécsi emigrációba vonul, majd az illegális kommunista párt egyik fő szervezője 1928-ban bekövetkező haláláig.

Nagyjából ennyit lehet megtudni Landler Jenőről a lexikonokból.

Akkor sokan becsülték és tisztelték. Kun Béla, akivel az emigrációban igen eltérő nézeteket vallottak, a következöket írta róla halálakor:

"Csak az politikai vezér- forradalmi politikus még éppenséggel csak az -, aki tömegeket tud vezetni. Lehet valaki, az összes politikai tudományoknak nem csak tudós doktora, hanem még tudósabb professzora is- akár az egyedüli tudományos politikáé: a marxizmusé is-, mégsem politikai vezér, ha nem bírta leereszteni gyökereit mélyen a tömegekbe, ha nem tudja a tömegeket vezetni."
Pedig ez a "népvezér" valóban tudós ember volt: a nagykanizsai piarista gimnázium kiváló diákja a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem joghallgatója lett. A századfordulón a szervezkedő polgári demokratikus értelmiség közé tartozott a fiatal ügyvéd. 1908-tól a Magyar Szociáldemokrata Párt tagjaként karhatoztatja jogi tudását és tevékeny részese az általános választójogért folytatott küzdelemnek. 1918-ban az "őszirózsás forradalom" után a szociáldemokrata párt egy része csatlakozott a kommunistákhoz, ő is köztük volt.

1950 őszén vette fel az átmenetileg "névtelen" gimnázium a kor nagy emberének számító Landler Jenő nevét, amelyet sokáig büszkén viselt az iskola. A hatvanas években elindult közösségi nevelési kísérlethez különösen illett ez a név. Majd a hetvenes években már egyre többször ragasztották rá a "vörös Landler" jelzőt.

A nyolcvanas évek végi politikai-társadalmi változások levegője miatt egyre jobban felerősödött a névváltoztatás igénye az iskolán belül és az iskolán kívül is.

Ma már nagyon kevesen ismerik Landler Jenő nevét, kihullt a történelem rostáján, de a "Landleresek" számára ez a név jelenti az iskolát, a fiatalságot, a múltat, amely nem tagadható meg.